North of Beautiful

Ez a blogbejegyzés a Justina Ched Headley által megírt Iránytű Önmagamhoz elnevezésű könyvről fog szólni.
Mint az előző könyv is, ez is egy Vörös Pöttyös lesz.
Egyszer olvastam, hogy valaki azt írta: ,,A Vörös Pötty egy kitüntetés. Csakis a legkülönlegesebb és legjobb könyvek kaphatják meg". Én is így gondoltam addig, amíg el nem olvastam ezt a könyvet. Ez volt az első, olyan olvasmányom, ami után arra gondoltam, hogy bár ne került volna kezembe, mivel ez csak időpazarlás volt számomra, semmi más. (Ár: 2999 Ft.)

Ez a tartalom található meg a könyv hátulján:

Magas, szőke, és tökéletes az alakja. De aki jobban szemügyre veszi az arcát, az már csak arra figyel, hogy valami nincs rendben vele. Terra titokban azt tervezi, hogy elköltözik a nyomasztó, észak-nyugati kisvárosból a keleti partra, és ott tanul tovább, de zsarnoki apja ezt nem támogatja. Ám egy váratlan ütközés az útjába sodorja Jacobot, a jóképű, de furcsa goth fiút, akinek hatására megváltoznak magáról és az életről alkotott elképzelései. A gondosan eltervezett jövő képének megszűnése után, vajon megtalálja-e Terra a saját útját?

A díjnyertes írónő, Justina Chen Headley fordulatos, művészien megírt és tanulságos regényt alkotott egy széthulló családról, szerelemről, utazásról, és arról, mi is a szépség valójában.

Nézzük csak. Ez a tartalom minden csak nem pontos, de most hagyjuk a kisebb hibákat. (Az utolsó mondatban csak az stimmel, hogy Justina Chen Headley egy írónő.)

Az egész műben nincs semmi figyelemre méltó. Nincs egy fordulat sem. Semmi, ami arra késztetne, hogy izgalommal töltsön el az olvasása. Nincs benne semmi romantika, maximum annyi, hogy Jacob és Terra egymáshoz mernek érni néha, meg egymás szemébe néznek nagy ritkán, de azon kívül semmi. A befejezése annál, mint amilyenre sikeredett, annál laposabb/unalmasabb nem is lehetett volna. Az egész könyv tele van térképes metaforákkal, hasonlatokkal, amiknek szerintem az ég világon semmi értelmük sincsen. Pontosan nem tudnám meghatározni, hogy ez a könyv mi vagy esetleg azt, hogy mi lenne a tanulsága. A zsarnok apuka a végén is az marad nem változik semmit és még csak 'méltó büntetését' sem nyeri el a végén. Aztán a lánynak van egy bátyja és az is ugyanolyan nem 'törődöm senkivel és semmivel, csak a pénzzel' stílusú marad. Végül a három testvér-, ugyanis hárman vannak- a végén sem fognak ki állni egymásért és ugyanúgy nem fogják tartani a kapcsolatot, ahogy eddig tették. Éljen a Happy End! Semmi jellem fejlődést nem találtam az egész könyv alatt, szimplán annyit, hogy a lány nem takarta el a történet befejeztével az arcát öt kiló sminkkel. Puff! És gazdagodtam is egy óriási csalódással.

Nem azt mondom, hogy én jobbat írnék, de azért többet vártam volna egy-elméletileg-díjnyertes írónő-től.

Pontszám:10/3,9

Ui.: Itt egy link, csakhogy ha nem győztelek volna meg arról, hogy ez a könyv nem éppen értékelhető... Katt->http://konyvmolykepzo.hu/karacsony/reszlet/iranytu.pdf